„Renoir sohasem érzett irigységet, féltékenységet, hiúságot, keserűséget, haragot, nem ismerte mindazokat az érzelmeket, amelyek az emberek boldogtalanságának legszokványosabb, kisszerű okozói. Nem ismerte az abszolútumra szomjazó lélek roppant nyugtalanságait, sem a bonyolult alkatok belső vívódását. Számára egyszerű volt minden. Derűs fölénnyel fogadta az élet viszontagságait, csakhogy ez a tény ne vezessen félre senkit: a mosoly is a bátorság egyik formája. És mindenekelőtt tudta, hogyan kell szeretni – mégpedig a lehető legtermészetesebben, teljességgel érdek nélkül. Ebben rejlik a titka.
Titka és példája.”
Henri Perruchot
TARTALOM:
Elöljáróban 5
Az aprószentek kútja 1841-1870
Limoges-i porcelán 9
A csoport 18
A Virágcserép 43
A meg nem alkuvók 1870-1879
A rue Saint-Georges 53
A Moulin de la Galette 70
A wagemont-i rózsák 99
Aline 1880-1889
„Az evezősök reggelije” 121
A nimfák fürdőzése 145
A cimiez-i narancsfák 165
Életöröm 1889-1903
A haladék 179
Az angkori romok 191
Mediterraneum 218
Venus Victrix 1903-1919
A Les Collettes-i olajfák 231
A fénykezű nyomorék 250
Örök nyár 267
Renoir utókora 282
Időrendi mutató 285
Bibliográfia 297