Rúzsás Lajos: 100 éves a pécsi porcelángyár (#FK)

Tekintetes városi Tanács!
A budai külvárosban pálya utczában, ahol a közönség előtt ismeretes műkertem és edényt készítő fazekas műhelyem létezik: – egy nagyszerű, a műipar igényeinek tökéletesen megfelelő és a mostani előhaladott műipar színvonalán álló gyárt szándékozom felállítani, még pedig akkén, hogy az a már ott létező épületek tökéletes átidomítása és nagy mérvben történendő kiterjesztése által lenne építendő. –
E gyárban mindenekfölött tűzbiztos agyagneműk, azon kívül pedig Cement és Chamot-kő lennének a készítendő termékek. –
Nemcsak mert a jelenleg fennálló rendtartás szerinti iparszabadság mellett feleslegesnek tartom, – de mert különösen át vagyok hatva azon meggyőződéstől, hogy a Tekintetes városi Tanács minden alkalmat hévvel megragad a város iparának &#039,s így anyagi gyarapodásának fejlesztésére: – nem sorolom elő mindazon nyomós okokat, melyek a kérdéses gyár felállításához szükséges engedély iránti folyamodásomat támogathatók. – Csupán csak annyit jegyzek meg, hogy miután az előállítandó tűzbiztos agyagféle produktumok olyanok, melyekre mindenféle gyárnak és olyan műhelynek, melyben kemencze kivántatik: szüksége van, – a kérdéses gyár e város területén leendő felállításának közhasznossága kétségbevonhatatlan, – s ezen kívül azzal – tetemes munkaerő vétetvén igénybe: számtalan szegény ember sorsán segítve lesz. –
Alázatosan megkérem ennélfogva a Tekintetes városi Tanácsot, méltóztassék nekem ezen
Erste fünfkirchner Cement-Chamottstein und
feuerfeste Thonwaaren Fabrik
czég alatt váltó törvényszékileg is bejegyeztetni szándékolt saját gyáram felállításához szükséges – engedélyt kegyesen megadni, s arról engem Radenier János rendes ügyvédem kezeihez hátiratilag értesíttetni. –
Tisztelettel maradván
Tekintetes városi Tanács
Zsolnay Vilmos
alázatos szolgája

A beadvány 1868. május 5-én kelt. Az engedély megadása után az új gyár a terrakották és vegyes használati cikkek mellett csakhamar megkezdte a díszedények gyártását is. 1872-ben Zsolnay szerződtette az osztrák Claven-t, aki elsőként alkalmazta a gyár edényein a kézifestésű díszítést. 1874-ben a pécsi kerámiagyár díszkorsói, kerti terrakotta vázái, kobalt díszítésű magyar korsói és antik stílusú vázái a bécsi világkiállításon már sikert arattak. 187-ban, a párizsi világkiállításon elnyerta a Grand Prix-t, a kiállítás aranyérmét.
A hirtelen, nagyvonalú és impozáns fejlődést a világsikert biztosító eozin máz tetőzte be. 1892-től Zsolnay Vilmos Wartha Vincével együtt kereste a különleges, fémfényű, irizáló máz titkát. 1896-ban, a milleniumi kiállításon a gyár edényei már a nagyszerű új máz, az eozin pompájában ragyogtak.
A századforduló új stílusa, a szecesszió, a pécsi gyár művészeit is hatáskörébe vonta. A díszedényeket népies, magyaros zsánerjelenetek díszítették, az alkotóművészek egyéni elgondolásai nagyobb hangsúlyt kaptak. Ezidőben készült Rippl-Rónai Józsefnek néhány különleges, érdekes-szép munkája a gyárban.