Madarassy László: Művészkedő magyar pásztorok

Magyarországon is a „fölvilágosodás jegyében folyt le II. József császárnak, a „kalapos királynak uralma.
Ki szurokfáklyával, ki faggyúgyertyával, ki csak olajmécsessel – már ahogyan tehetségétől tellett – igyekezett embertársának elméjét fölvilágosítani.
„Tekéntetes, nemes, nemzetes, vitézlő mindszentfalvi Petrovszky Sándor úr, felséges császári és koronás fejedelem lovas seregében főhadnagyi tiszt szűkebb hazájában széttekintvén, úgy látta, hogy kiváltképen a legelő mezőket járó pásztorok élnek nagy lelki sötétségben. Fölkérte hát Molnár Keresztély János győri lelkészt – korábban Jézus-társasági áldozópapot, későbben szepesi kanonokot -, hogy gyújtana világot a pásztoroknak, mert vétek ezt az istennek, embernek, hazának és fejedelemnek olyan sok hasznot hajtó társadalmi osztályt továbbra is tudatlanságban tartani, „tömlöcre, akasztófára, kerékre, nyársra, hollók gyomrára ereszteni. Molnár Keresztély János ennek a fölkérésnek egy Pozsonyban, 1775-ben, névtelenül kiadott könyvével – „Pásztorember, avagy a pásztorok tanításáról két könyv – tett eleget.