Patakyné Molnár Zsuzsa: Nemes Lampérth József emlékkiállítása

Részlet:
A magyar posztimpresszionizmus konstruktív ágának legsajátosabb hangú művésze, Nemes Lampérth József 1891-ben született Budapesten. Par excellence festő volt, ki céltudatosan, hajlíthatatlanul, megalkuvás nélkül tört előre a maga kijelölte úton. Bár élete tragikusan rövid volt, életművével elérte célját.
Mindössze 12 év állt rendelkezésére. 1910 és 1922 között működött. Fellépése majdnem egybeesett az ugyancsak a konstrukció jegyében induló Nyolcak csoportosulásával, de Lampérth művészete nem az ő hatásukra alakult, csak azonos festői probléma fűzte őket némiképpen össze. Lampért e problémát, a testek és a tér szerkezetének ábrázolását a Nyolcaknál következetesebben valósította meg, anélkül, hogy bármilyen teóriát követett volna. A tér és a tömegek konstrukciójának érzékeltetésével a természetben látott formákat lényegükben nem deformálta. Mindig a látványból indult ki, de a látottakban oly erővel emelte ki a számára lényeges tér- és tömeghatást, hogy ez az erő szinte szétfeszíti a formákat. Műveit a konstruktív törekvés mellett éppen ez az expresszív dinamika jellemzi.