Povárny Jenő: Bolgár képzőművészeti kiállítás

A magyar közönségnek és művészeknek először van alkalmuk átfogó képet látni a bolgár képzőművészet fejlődéséről. Néhány évvel ezelőtt egy Budapesten megrendezett nagysikerű bolgár grafikai kiállítás már ízelítőt adott a baráti nép képzőművészeti kultúrájáról, ám annak csak egyik műfajáról. Örömmel köszöntjük ezt a kiállítást, amely ha nem is törekedhetett teljességre – de mégis megmutatja a bolgár festészet, szobrászat és grafika sokféle útkeresését és változatos eredményeit, és nem kevéssel: művészek alkotásainak megismerési lehetőségével járul hozzá a két nép kölcsönös barátságának elmélyítéséhez.
Minden baráti ország kiállításának itteni bemutatásakor, s minden magyar kiállítás külföldi megrendezése alkalmából feléled a természetes és egészséges kíváncsiság: mi a közös és mi az eltérő a hasonló társadalmi problémákkal küzdő, a szocializmust építő és ennek érdekében új kultúrát kibontakoztató népek művészetében. Az eddigi tapasztalatokat a Budapesten bemutatott bolgár képzőművészeti kiállítás is megerősíti: a hasonlóság mindenekelőtt tartalmi. A mi művészeink egyrésze ugyanúgy, mint a bolgárok, az új életet, az új embert akarják megjeleníteni, a mi társadalmunk mozgásából, a szocializmus építésének eszméjéből merítik művészi élményeiket. Az emberábrázolás ma támasztott feladatai, s a mai ember művészi ábrázolásának bonyolult problémái azok a legfontosabb indító erők, amelyek a művészet a szocialista realista alkotómódszer kutatására késztetik. S hogy a közös tartalom mennyire nem jelent egyúttal közös formát is, ezt a bolgár képzőművészeti kiállítás is bizonyítja. Más tájak más színekre és más kompozíciókra ihletik a művészt, más nép küzdelmei és történeti tanulságai az emberalak másfajta külső megfogalmazására indítják az alkotót, s az egyes nemzetek művészi hagyományai a századok és évtizedek történelmi változásainak megfelelően más és más módon hatolnak be a ma művészetébe. A tájak jellege és a népművészet ritmusa, a küzdelmes harcok és a békés munka sajátosságai mind alakítják a művészt és az ő munkáját, formálják az egész művészetet is, és meghatározzák nemcsak azt, amit egy nép művészete a maga múltjából megért, de azt is, amit máshonnan külső hatásként átvesz vagy figyelemmel kísér…