Székely György: A művészettörténet tudomány módszertani kérdései

Ár: 1200 Ft

Megvásárolható

E kiadvány a Művészettörténeti Dokumentációs Központ 1962. októberében megrendezett I. módszertani konferenciájának előadásait és hozzászólásait publikálja.
A Dokumentációs Központ munkaprogramját nagyrészt a terület jelenlegi szervezettsége határozza meg. Szemben több társadalomtudományszakkal, a művészettörténet azok közé tartozik, amelyeknek jelenleg még kutatóintézete nincs. Ezért szükséges, hogy bizonyos nagyon fontos, de gazdátlan elvi és történeti kérdéseket megtárgyaljunk. A Dokumentációs Központ helyzeténél fogva vállalta és munkaprogramjába állította a leglényegesebb ilyen kérdések megvitatását. Az 1956 után megalakult Magyar Nemzeti Galéria szakmánk régi adósságát törlesztette. Végre méltó otthonra talált a XIX- XX. századi magyar művészet anyaga és megindult ezeknek tudományos feldolgozása is. A Galéria kiadványai, közleményei, rendezései (előadások, kiállítások) bizonyítják ezt. Ma tehát elmondhatjuk, hogy a Nemzeti Galéria gyűjtésének anyagában elvégzi a szervezés, a tudomány és a népművelés feladatait. Ezért Központunk is a XIX. XX. századi magyar művészet kutatásában vállalt szerepét, évi tervét a Nemzeti Galériával egyeztetve, elsősorban a Galériát segítve állapítja meg és teljesíti. Két nagyon lényeges probléma azonban gazdátlan még területünkön. Az egyik a régi magyar művészet kutatása, a másik az elmélet s ide kapcsolva a módszer kérdéseinek tisztázása.
A régi magyar művészet kutatása elszórtan, több intézmény keretében folyik jelenleg. Ez önmagában nem jelent hátrányt, azonban a tudományos működés jelenlegi szervezeti felépítése a munka egyeztetését nem biztosíthatja. Ezt érezve a régi magyar művészet több igen kiváló kutatója fordult Központunkhoz azzal, hogy kíséreljük meg a feladatot kézbe venni, összefogni és vállalni a szervezés problémáit. A szervezésben elért eddigi eredményeink megmutatkoznak az Országos Műemléki Felügyelőséggel közös tudományos kutató munkában, amikor is nemcsak egyeztettük a két intézmény kutatásait, hanem szerződés alapján évi tervünket az Országos Műemléki Felügyelőség igényeihez igazítottuk. Ugyanígy egészítjük ki és segítjük a topográfiai munkálatokat azzal, hogy levéltári gyűjtésünket a topográfiai munkaközösség rendelkezésére bocsátjuk, s a Dokumentációs Központ évi tervében elsőbbséget ad azoknak a témáknak, amelyek az éppen készülőben levő topográfiai kötethez szükségesek. (Pl. ACP Heves megyéhez, U et C Szabolcs megyéhez.) Ugyancsak a szervezés eredményének tekinthetjük, hogy a téma legkiválóbb kutatóinak segítségével pecsétmásolat-gyűjteményt állítunk fel, amely egyfelől, mint régi magyar kisplasztikái gyűjtemény értékes, másfelől igen sok jelenleg feldolgozás alatt levő téma meghatározó munkálatait segíti. Persze mindez a szervezés csak a jelenleg különböző helyeken folyó munkákat egyezteti. Az irányítás, a feladatok sorrendiségének meghatározása, érintetlen témák feldolgozásának biztosítása nem történt meg. Erre a soron következő feladatra a Dokumentációs Központ nem is vállalkozhat. Erre valamely állandó bizottság lesz majd hivatott, amelynek munkáját a Dokumentációs Központ már előkészítette azzal, hogy a megoldásra váró feladatok legnagyobb részét feltérképezte és a szükséges levéltári kutatást megkezdte.
A másik lényeges probléma, mely nagyobb szervezettséget és irányítást igényel az elméleti-módszertani kérdések tisztázása, illetve az eszmecsere fórumának biztosítása. Tudományunk jelenleg ebből a szempontból még csak a problémák felvetésénél tart. Megvallhatjuk, hogy e tekintetben a társadalomtudományok között – ha figyelemmel kísérjük a többinek elméleti munkásságát – egyik legelmaradottabb terület a miénk. Központunk szervezeti helyzeténél fogva vállalta e kérdések felvetését is, és konferenciánkat úgy tekintjük, mint első lépést a termékeny fejtegetések felé.
Kérdéses volt, hogy milyen oldalról és milyen sorrendben indítsuk meg az elméleti-módszertani munkálatokat. E munkáknak a régi magyar művészet kutatásához hasonló, majdnem exakt, megindítása területünk jelenlegi szervezettségi fokán nem volt lehetséges. Ott a tennivalók sorrendje világosan kirajzolódott. Első lépés egyeztetni a kutatásokat, majd központosítani az adatgyűjtő levéltári munkát, kitűzni a témák fontossági sorrendjét és végül megszervezni ezek feldolgozását. Az elméleti munkáknál elképzelhető lett volna az, hogy az egyes kérdések kidolgozására munkaközösségeket alakítunk.

Készleten

Kiadó

Kötés típusa

Szerző

Sorozat

Művészettörténeti Dokumentációs Központ Közleményei

Kiadás éve

1963

Oldalszám

90