Kiss Lajos: Az aldunai székelyek népdalai

Kötetünkben a délbánáti, Bukovinából idekerült székelytelepek: Hertelendyfalva (Vojlovica), Székelykeve (Skorenovac) és Sándoregyháza (Ivanovo) népdalait adjuk közre Kiss Lajos gyűjtésében. A jugoszláviai magyarság sokszínű népzenei hagyományának legarchaikusabb rétegét őrző területről első ízben jelenik meg nálunk ilyen méretű kiadvány.
A Bukovinába szakadt székelység értékes zenei hagyományaira első ízben Kodály Zoltán hívta fel a figyelmet 1914-ben.1 1935-ben Balla Péter járt ismét a bukovinai székelyeknél.2 A II. világháború után Magyarországra telepített bukovinaiak folklórjából a magyarországi szakemberek gyűjtöttek hatalmasnak nevezhető anyagot (népzene, népmese, néphit, néptáncok stb.).
Az aldunai székely községek népzenéjével egészen az 1940-es évekig nem foglalkozott senki. Akkor kezdte meg gyűjtőmunkáját a jugoszláviai magyarság körében a zombori származású népzenekutató, Kiss Lajos. Első alkalommal 1940— 1941-ben járt Hertelendyfalván, majd huszonöt évnyi szünet után az 1960-as években (1966—1969). Gyűjtéséből különböző népszerű és tudományos kiadványokban került közlésre eddig mintegy 70 dal.4 Ugyancsak a hatvanas évek végén (1968—1969) látogatott el a másik két székely faluba, Székelykevére és Sándoregyházára, és ott is gyűjtött, bár lényegesen kevesebbet, mint Hertelendyfalván.
Az ötvenes években a Vajdasági Múzeum megbízásából Király Ernő, az Újvidéki Rádió magyar népzenei osztályának vezetője végzett nagyobb arányú gyűjtést az idevalósi magyarok körében, köztük az aldunai székelyeknél is.5 Ugyanekkor kezdi nyelvjárás- és folklórkutatásait Penavin Olga, az újvidéki Magyar Tanszék tanára, aki a hetvenes évek elejétől folyamatosan publikál a délbánáti székely telepekről is.6
1966-ban Újváry Zoltán folytatott kutatómunkát Hertelendyfalván és Sándoregyházán. Hertelendi gyűjtésének egy része 1968-ban látott napvilágot.