Tallián Tibor: Cantata profana – az átmenet mítosza

“…ez a népi dráma nem egyszerűen “színház”, hanem rituális színjáték. Rajta keresztül Bartók művészetében újra megvalósulhat dráma és zene transzcendens egysége… Bartók a Cantata-szövegben felismerte azt a mitologikus magot, ami közös a tételes vallásokban és minden olyan társadalomelméletben, amelyek célja, hogy az embert egy magasabb rendű emberi élet lehetőségébe vetett hittel ruházzák föl: ez a mag az archaikus szövegben oly titokzatosan, ősien, elmosódva volt jelen, hogy kielégíthette a modern művészi mitológiákkal szemben támasztott legfőbb igényt: egyszerre volt közösségi és rejtőzködően egyéni, sőt közösségellenes, egyszerre rituálisan vallásos és profánul pogány, egyszerre kiábrándult és mély hittel teli – egyszerre volt “vallás” és a vallás tagadása.”

TARTALOM:

A Cantata rejtélye
Mindennapi és művészi mítosz 5
Bartók-mitológia 10
Keletkezéstörténet 12
Magyar zeneszerző – román folklórszöveg 20
Bartók és a szavak 34
“Nyílt poétizálás” 42
A szöveg
A műhöz közelítve 49
Koliandarepertoár 52
A vadászkolinda helye a repertoárban 68
A szokás
Mítosz és rítus 85
A kolindálás szokásának leírása 95
Mítosz és maszk 106
A kolindások
Titkos társaságok 116
Az élő metafora 121
Beavatás 126
Beavatási mítosz 133
Az ünnep
Meteorológia és mitológia 138
Rites de passage 142
Újév és átmeneti rítus 147
A rítusok jelentéstartománya 150
A mitikus szarvas 157
A misztérium
Beavatás és misztérium 171
Szimmetrikus formák 175
Művészet és mítosz 172
Egy látásmód genezise 196
A zene
Formaterv 213
Zenei őstény 230
Tonális következmények 233
Motivikus következmények 239
Csíra és embrió 249
Zenei mítosz 256
Jegyzetek 259