Pataki Éva: Ami elveszett

Belső utazásra hív ez a regény, békeidők és vészkorszakok labirintusaiban elveszett és elveszejtett nemzedékek nyomába eredve. Megkésve, de még éppen időben felkutatott családtörténet: ösztönösen elhárított, mégis lázasan keresett múlt. Egy évszázad fontos történelmi pillanatain, országokon, földrészeken vezeti át az olvasót, vissza-visszatérve a jelenbe. Meghitt, szomorú, olykor humoros regény – és néha gyönyörű, akár az Anya. A többiek: elszánt, a családért ádázul küzdő, mégis gyöngéd nők, akiknek és akikért ez a regény íródott.
Micsoda elszánás egyetlen régi kartondobozból indítani a múlt-mesét, pár karcos fénykép, levél és naplótöredék romjaiból újrateremteni a családot! Középütt ül fonott székében Auguszta, a dédanya, mellette áll szálegyenesen Ilona, a nagymama, és ott kucorog az Anya is: Mari, a varázslatos.
Aki felnyitja ennek a bűvös doboznak a fedelét, rájuk talál.