Dümmerth Dezső: Ihlet és sugallat

„A szellem kitágítása – amit Babits említ, az egyetlen út maradt ma is akár a magyarság, akár más nép számára. De nem valamilyen Európa-majmolásban, vak nyugatimádásban – már csak azért sem, mert nem álltunk annyira távol soha Európától, hogy ilyen megalázó módon kellene viselkednünk. A független gondolkodású, kiművelt emberfő, mely a jó és a rossz megkülönböztetésére is képes, és így az emberi erkölcs követelményeit sem téveszti szem elől – őrizheti csak meg igazán emberi önérzetét éppúgy, mint magyar önérzetét. A magyarságban pedig nem kell, hogy valami mesterségesen újra feltámasztott „választási problémát okozzon Nyugat és Kelet között. Hiszen csak azt az utat jártuk be mi is, mint Európa többi, már előbb nyugatra érkezett népei, akár a hellénekre, az etruszkokra, a frankokra s a többiekre gondolunk. Ezek is keletről mentek nyugatra, mi is azt tettük. Sorsuk azoknak szerencsésebb volt, hivatásuk lett jelentős kultúrákat létrehozni. De nekünk is megvan a magunk hivatása. Nem minősíthetjük egyszerűen elcsépeltnek a már sokszor hangoztatott szerepeket, igen, egy régió őrei vagyunk és ugyanakkor két régió áthidalói is. Sem fölértékelni, sem leértékelni nem szabad sorsunk rendelését. Van mire visszatekintenünk, s hihetünk abban, hogy előre is tekinthetünk, védelmet nyújthatunk és hidat alkothatunk. Sőt: olykor még az is előfordulhat, hogy időnként elhomályosuló tükrében Európa saját visszfényét pillantja meg újra, egy-egy erkölcsi példánkban.