Kenessei András: Szakíts, ha bírsz

Szerelem.
Barátság.
Emlékezés.
Bódítóan mély, megrendítő erejű, beteljesedő szerelem.
Viharokat kiálló, ám a látszólagos szélcsendben szétszakadó barátság.
Az egykori szerelmessel és a régi baráttal töltött órák évtizedes emlékeket idéznek fel.
Budapesten és Rómában.
1948-49 még derült, de már borulni kezdő éveiben és 1978-ban.
Az emlékek élesek, a jelen álomszerűen halvány.
A barátságot tragédia szövi át.
Csodálatos az egymásra találás.
De mindketten tudják: nincs tovább.
Hát szakíts, ha bírsz.
Az emlékeiddel,
a barátaiddal,
szerelmeddel.