Pap Károly: A nyolcadik stáció

Ez a könyv a leginkább regény Pap Károly művei között. Egy Leviát nevű fiatal festőről szól – nem nehéz benne magára az íróra ismernünk -, aki a város forgatagából először az erdei magányba menekül, majd egy faluban elvállalja egy stációkép megfestését. A falu erőszakos főbírája felismerni véli magát az egyik gonosz római katona alakjában, és bosszút esküszik. A festmény körül kikristályodosnak a falu társadalmi ellentétei, a kép az erősek és elnyomottak közötti küzdelem szimbólumává válik. A festő a béke és szeretet nevében mindent megtesz, hogy az ellenfeleket kibékítse, hiába – az ellentét kiegyenlíthetetlen, és robbanáshoz vezet.
A regény egyrészt a korabeli társadalmi rend igazságtalanságaira mutat rá, másrészt azt az eleve reménytelen küzdelmet ábrázolja, amit a művész vív önmagával a maga elő tűzött feladat megvalósításáért – reménytelen küzdelem, mert az eredmény mindig alatta marad a művész szándékainak.