Allan Massie: Caesar

Körémzárult az éjszaka. Írtam Antoniusnak és Octaviusnak is, de megbékéltem a halál gondolatával. Utolsó kívánságom: elkerülni a becstelenséget. Ezért határoztam el, hogy megírom, milyen részem volt Caesar halálában. Ha ez az írás túlél engem, az utókor megítélheti, híven szolgáltam-e a köztársaságot.
A szürke reggelt rózsás ujjak érintik. A kunyhóm ajtajában friss levegőt szívtam, lágy reggeli levegőt a hegyekből. A völgyben kukorékolnak a kakasok. Hogy is mondta Clodia? A halál hideg, szürke karma… Valahogy így. Nem játszhatjuk azt, hogy Istenek vagyunk, mondta. Amikor leszúrtuk Caesart, mindent mertünk, amit férfi merhet.