Rudnóy Teréz: Szabaduló asszonyok

Kaffka Margit után és Szabó Magda előtt Rudnóy Teréz volt – lett volna – az az író, akinek női mivolta nem mentség, hanem többlet, akinek csupán különleges érzékenysége, sajátos megfigyelőkészsége jelzi, hogy a másik nemhez tartozik. Az írónő 1910-ben Léván született, ún. irodalmi életet sosem élt, nem publikált folyó – később deportálták. 1945-ben visszhangtalanul jelent meg korábban írt Kerekhold című regénye, s ezt már csupán, művészi értékét tekintve is, főműve, a Szabaduló asszonyok követte 1947-ben. A regény már posztumusz alkotásként jelent meg, mert írója 1947. március 12-én Léváról hazatérőben a zajló Dunába fulladt. Aztán ez a kivételes erejű, a holokausztot nem a szabványnak megfelelően ábrázoló alkotás és írója még az irodalmi 1 köztudatból is jóformán eltűnt. Itt az ideje, hogy végre beemeljük a korról alkotott képünket meghatározó művek közé, mert a Szabaduló asszonyok még mindig – és már megint – eleven és provokatív, megrendítő és felzaklató, egyszóval minden ízében időszerű alkotás.