Stefan Zweig: Fouché

Joseph Fouché, a csúf külsejű, kaméleontermészetű politikus a francia forradalom és a napóleoni császárság egyik legzseniálisabb, legkiemelkedőbb személyisége. Az egykori oratoriánus matematikatanár politikai pályafutása 1789-ben kezdődik: vehemens jakobinusként megszavazza XVI. Lajos kivégzését, Lyonban félelmetes hírre tesz szert a tömeges kivégzésekkel, egykori barátját, Robespierre-t is a guillotine alá juttatja, támogatja a direktórium megalakulását, Napóleon hatalomra kerülését. Szolgálataiért egyre magasabbra kerül a ranglétrán, Otranto hercege lesz a lyoni hóhérból, majd nélkülözhetetlen miniszter, a gyűlölt császár legfontosabb tanácsadója. Végül az egykori “királygyilkos” támogatja a Bourbon-restaurációt. Rendőrminiszterként a korszak minden híres és hírhedt személyiségéről kartotékot vezet, ettől a listától Fouché halála után is rettegnek a kortársak. a hatalmas karriert befutott szatócsfiú mindig és mindenkor a hatalom bűvöletében él, ez határozza meg cselekedeteit, hűségesküit és árulásait, s ez teszi őt a világtörténelem legnagyobb köpönyegforgatójává.

TARTALOM:

Felkapaszkodás. 1759-1793 7
A “lyoni tűzmester”. 1793 31
Harc Robespierre ellen. 1794 47
A direktórium és a konzulátus minisztere. 1799-1802 73
A császár minisztere. 1804-1810 105
Fouché a császár ellen. 1810 129
Kényszerű közjáték. 1810-1815 145
A végső küzedelem Napóleonnal. 1815 159
Bukás és vég. 1815-1820 187