Agatha Christie: Harmadik lány

“… Földbe gyökerezett a lába. Iszonyodva meredt a padlón fekvő alakra. Csak lassan mozdult, mintha óriási erőfeszítésébe kerülne elfordítania a fejét. S a tükörben saját, halálra vált arcát pillantotta meg. Felsikoltott… Vakon rohant ki a nappaliból, és eszeveszetten dörömbölni kezdett a szomszéd lakás ajtaján.
Javakorabeli nő bámult rá meglepetten.
– Mi a csodát…?
– Egy halott… egy halott van a szobában! Ismerem… Azt hiszem… leszúrták… Vér… Vér…! Mindenütt csak vér!…”