Nemere István: Az utolsó esély

Akkor láttam meg azt a kocsit. Nyitott dzsip volt, két férfi ült benne, a repülőtéri munkások kék kezeslábasát viselték. A kocsi felirata is repülőtéri eredetre vallott. De a pasasok valahogy kissé mereven, izgatottan ültek a volánnál. Az egyik tartott valamint a térdén, ott volt a keze is, a másik vezette a kocsit. Visszahátráltam a lépcsőre, két fokot is felmentem, hogy jobban lássam őket.
Majdnem egyszerre lőttünk. De a mesterlövész sajnos a másodperc tört részével megelőzött. Én csak őt láttam. Az első lövésem után a férfi visszazuhant a kocsiba, a sofőr gázt adott, hát célt változtattam, és még egyszer lőttem. A dzsip kerekét találtam el, az abroncs hatalmas dörrenéssel pukkadt szét, az autó ide-oda kacsázva lassított. A rendőrök akkor már rohantak, valamelyikük rádión mentőautókat kért. Nem vettem le róluk a tekintetemet, míg megnyugodva láttam: az egyenruhások elkapták mindkét pasast, a mesterlövészt és segítőjét. Szétlökdöstem a riportereket. Sten a betonon hevert. Mertini sápadtan suttogta:
– Ez nem lehet igaz… Nem igaz…

A népszerű szerző ebben a fordulatos politikai kalandregényében, a nemzetközi fegyvercsempészet fondorlatos útját követi nyomon kedvelt magánnyomozójának, Vilarnak, egyik újabb megbízatásán keresztül.
A történet kitalált országokban játszódik: egy (az amerikai kontinensen található) kapitalista ország uralkodói körei a katonai hírszerzésre támaszkodva, ellenforradalmi akciókat támogatnak szerte a világon. Sten Krager – egyik fegyverközvetítőjük – azonban ellenük fordul, s ezért menekülni kényszerül a hírszerzés hiénái elől. Testőri védelmet keres. És ekkor találkozik Vilarral…
A rendkívül olvasmányos könyv hibátla logikával követi nyomon a fegyvercsempészet láthatatlan világát, és a belőle fakadó politikai és társadalmi következményeket is fölvázolja, mintegy az erőszak légkörének anatómiájára vállalkozik.