Sebestyén Gábor, Vezda János: Aztán gyorsan meghal…

“… a nő már halott volt, amikor benzinnel leöntötték s megégették – nézett föl papírjai közül Paraizs. – De a tettest, sajnos, nem sikerült elfogni. A másik csoport ma is ezen az ügyön dolgozik.
– Így van, tehát nem árt, ha velük is felveszitek majd a kapcsolatot – folytatta az alezredes.
– Vigh László családi élete rendezett, felesége szintén a Regina bárban dolgozott, egy felnőtt fiuk van, aki hivatásos katona Sopronban. Nem tudják, hogy Vighnek voltak-e nőkapcsolatai…
De van még itt egy igen figyelemreméltó dolog, amit talán az elején kellett volna elmondanom. A penzió átvizsgálása során Vigh szobájában, az asztalon egy félbehagyott levélre akadtak…
– „Kedves K.! Szeretnélek emlékeztetni rá, hogy akinek fáj valami, az nem felejt” – olvasta a mondatot szenvtelenül Ádám.
– Hű a nemjóját! – kiáltott fel Paraizs. – Ez aztán a sejtelmes szöveg. De mintha már hallottam volna valahol ezt a mondást.”