Harkányi Zoltán, : Hogyan vizsgáljunk ultrahanggal?

Az utóbbi három évtizedben a radiológia fejlődése bámulatos. A hagyományos röntgendiagnosztikában a digitalizálás éveit éljük. A komputertomográfia területén megjelentek a multidetektoros berendezések, a detektorok érzékenységének növekedésével jelentősen nőtt az időbeli és térbeli felbontás, a spectralis leképezésnek köszönhetően javult a kontrasztfelbontás. Hasonló fejlődés tapasztalható a PET-diagnosztikában, ahol a detektorok érzékenységének növekedése és az új, FDG melletti, elsősorban aminosav tracerek gyakorlati alkalmazása, különösen az onkológiában, hozott jelentős változásokat. Sokan emlegetik, hogy a jövő útja az MR-vizsgálatok további térhódítása, amikor nem csak detektálunk, hanem karakterizálunk, perfúziót, diffúziót mérünk, az MR-spektroszkópia segítségével biológiai folyamatokat érzékelünk. Terjed a fúziós technika (SPECT-CT, PET-CT, PET-MRI, SPECT-PET-CT, UH-MRI), amelyek még tovább pontosíthatják a diagnosztikus tevékenységünket. A vascularis és extravascularis intervenció is fontos része a radiológiai munkánknak.
Mindezek mellett egy noninvazív, igen informatív, gyors leképezést biztosító módszer is rendelkezésünkre áll, az ultrahang-diagnosztika, amely az 1970-es évek végétől napjainkig szinte állandó fejlődést mutat. A 2D real-time leképezés ma is alapmódszer, amelyhez nagy rutin, radiológiai tudás, anatómiai és patológiai ismeret szükséges. A mai modern primer digitális rendszerek a pre- és posztprocesszálás számtalan lehetőségét nyújtják, a multifrekvenciás szervspecifikus transzducerek nagy felbontást tesznek lehetővé, így a finom strukturális analízissel korán detektálhatjuk az elváltozásokat.