Részlet a könyvből:
Az előző fejezetben azt vizsgáltuk, hogy milyen összefüggés van a test gyorsulása és a gyorsulást okozó külső hatás: a testre ható erő között. Olyan esetekre szorítkoztunk, amikor a testre egyetlen másik test hat csupán. Azt találtuk, hogy
a testre ható egyetlen erő következtében létrejött gyorsulás egyenesen arányos az erővel,
az arányossági tényező a test tehetetlenségének mértékét kifejező tömeg,
a gyorsulás iránya megegyezik az erő irányával – az F = ma
összefüggéssel tömören kifejezett Newton II. törvényének megfelelően.
A kidolgozott példák,, feladatok is mutatták, hogy olyan egyszerű esetekben,
amikor a testre ható erő a sebességgel párhuzamos, tehát a mozgás egyenesvonalú és az erő a pálya egyenesében hat:
a gyorsulást és az erőt is skaláris mennyiségnek lehet tekinteni,
a Newton II. törvényét kifejező
F = ma
összefüggés skalár-egyenlet,
a gyorsulás és az erő irányát a sebesség irányához viszonyítva csupán előjelek alkalmazásával is figyelembe lehet venni.