Szalay Dezső: Ruhaipari anyag- és áruismeret III.

I. FEJEZET
A SZŐTT SZÖVETEK SZERKEZETE, KÖTÉSE
1. Bevezetés
Ismeretes előttünk a jelenleg felhasználásra kerülő szálas anyagok összes fajtája, ismerjük azok fizikai és kémiai tulajdonságait. Ha a szükség úgy kívánja, a rendelkezésünkre álló műszerekkel és műszeres vizsgálatokkal a gyártás előtti tájékozódás vagy a gyártás utáni minőségellenőrzés érdekében végezhetünk vizsgálatokat.
Megismertük a szálasanyagok fonallá és a fonalak cérnákká alakításának módjait. Ismerjük a fonal- és cérnafajtákat és ezekből kiindulva következtetni tudunk arra, hogy a feldolgozás és felhasználás során mit várhatunk fonalainktól, cérnáinktól.
A fésűs eljárással készült fonalakról tudjuk, hogy a felhasználásukkal készült szövetek felülete sima, és az ilyen szövetek bolyhozásra nem alkalmasak. Nem alkalmasak azért, mert egyrészt a hosszú elemiszálakat a bolyhozógép nem, vagy csak nehezen emelné ki a szövet felületére, másrészt a bolyhozásra kerülő szöveteket, ill. a szövetek olyan fonalait, melyeknek elemiszálait a bolyhozógép a szövet felületére emeli, hosszú elemiszálakból készíteni nem is szabad. Bolyhozás közben a bolyhozógép tűi a hosszú szálakat úgy is eltépnék.
A bolyhozhatóságot nemcsak az elemiszálak hosszúsága, hanem a bolyhozásra kerülő szövetek szerkezete is befolyásolja. A szoros kötésben szőtt szövetek sokkal nehezebben bolyhozhatók, mint a laza sodratú fonalakból, laza kötéssel szőtt szövetek. A fonal- és szövetszerkezet azonban nemcsak a bolyhozhatóságot befolyásolja, hanem sok egyéb szövettulajdonság is függ tőle. A szövetek fogása, lágysága, merevsége, esése, szabhatósága, nem utolsósorban varrhatósága is függvénye a fonal- és a szövetszerkezetnek.