H. Szilágyi István: A jogi antropológia főbb irányai

A kötet második részét képező tanulmányt A jogi antropológia néhány elméleti kérdése az angol-amerikai irodalom tükrében címmel 1993-ban írtam, és eredetileg egyetemi doktori disszertációnak szántam. Akkoriban már három éve dolgoztam a jogi antropológia kutatásán, s két ízben töltöttem egy-egy hónapot az Amszterdami Egyetemen, ami jelentős ösztönzést adott munkám folytatásához. Úgy éreztem, frissen szerzett ismereteim már képessé tesznek arra, hogy alapvetően tájékozódjam a jogi antropológia fontosabb elméleti és tematikus kérdéseiben.
Világosan láttam azonban, hogy ha a jogi antropológia tudományterületének átfogó és igényes bemutatását célul tűző – s tankönyvként is használható – monográfia megírására vállalkozom, akkor ezt a dolgozatot félre kell tennem: más szerkezettel és lényegesen kibővített tematikával egy teljesen új szöveget kell írnom. Az azóta eltelt immár hat esztendő kutatásai csak megerősítették akkori véleményemet. A dolgozat fő gyengesége az elmélettörténet hiánya (ami lehetőséget adott volna a legfontosabb paradigmatikus elméleti keretek bemutatására és elemzésére), az általános antropológiai problémák jogi vonatkozásai részletesebb elemzésének hiánya (ami módot adott volna a jogi antropológia irodalmának átfogóbb bemutatására) és a tematika szűkössége (ami kizárta számos fontos kérdés tárgyalását, mint amilyen például az emberi jogok antropológiai megalapozásának problémája).