De Sade Márki: Filozófia a budoárban

De Sade nevelési regényében a kolostorban felnőtt “Eugénie-nek alig egy nap alatt kell elsajátítania az élvezés művészetének… mérhetetlen tudásanyagát…
A Filozófia a budoárban valójában éducation sensuelle, az érzékek iskolája, melyben az első kurzusok harmóniáját az biztosítja, hogy a tanárok egyenrangú libertinus partnerek. Mme Saint-Ange, aki néhány előkészítő tanfolyamon már kitapasztalta a kis Eugénie tehetségét-temperamentumát, a Madame öccse, a lovag, akivel nap mint nap az incesztustilalom előítéletét rombolja le…, és elsőként az egyenlők között minden libertinus akció főrendezője és főideológusa, Dolmancé, a felvilágosodott, sőt forradalmár filozófus. A filozófus forradalmiságának korlátait jelzi, hogy a szexuális szolgálatokra rendelt megtermett inasokat nem kívánja felvilágosítani cselekedeteik maximáit illetően: ezek »nem tudják, de teszik«. Igazi »szadista« jelenetre csak akkor kerül sor, mikor leánya erénye védelmében – jócskán megkésve – megérkezik a mama, akit a zavargásért bosszút állandó mindenki megerőszakol, végül Dolmancé vérbajos inasa is, ami ugyanolyan immorális igazságtalanságszolgáltatás, mint midőn a villám nem a bűnös-boldog Juliette-et, hanem az erényes-boldogtalan Justine-t csapja agyon: az erény védelmezője hal meg a kurvák szégyenteljes betegségében, ez utóbbiak pedig büntelen tépdesik tovább a romlás virágait.”