Dr. Wiedemann László: Filozófia és természettudomány között

Mára a fizika, de általában a természettudományok is kiléptek a múlt századi szakmai exkluzivitásból, zárkózottságból. A szerző elsősorban a fizikában érintett, és erre építve, ilyen indíttatással igyekszik filozófiai, esztétikai és nevelési kitekintést adni az esszé műfaji keretei között. Hangsúlyozzuk tehát, hogy esszékről van szó, nem rendszeres filozófiai kifejtésről.
E könyv sok alkalmasan választott idézetet tartalmaz a művelődés – és nem sak a természettudományok – nagyjainak gondolataiból, olykor az argumentum ad hominem érveléstől sem riadván vissza egy-egy állítás bizonyítására, vállalva a magabiztos elmarasztalást. Több esetben ismétlődnek fontosabb idézetek mivel más-más kontextusban szerepelnek.
A nagyok mindig is kapcsolatot teremtettek a természettudományos megismerés és a filozófia között, sőt még tovább merészkedtek: a transzcendencia és a természettudomány között. Nem vezethető le egyik sem a másikból. Ez a könyv az istenhit és a természettudományos világkép panorámája. De e panoráma szegényebb istenhit nélkül.
Jelen írás négy esszét tartalmaz. Az első kettő a fizika és a filozófia kapcsolatait érinti, ezen át a természettudomány humán vonatkozásait, mindezekből nevelési momentumok is származtathatók.
A másik két esszé általánosabb kérdéseket vet fel, a filozófiai antropológia kérdéseit és a modern ember arculatát elemezve. Ezekeben az írásokban is – mintegy referenciaként – sokszor a fizika, illetve annak filozófiai vetületei adják a vázat.
Az esszék nem foglalkoznak okkult vagy ezoterikus megközelítésekkel, mert a szerző kötelezőnek tartja a Ráció tiszteletét – Isten világában.