Jean-Jacques Rousseau: Vallomások

„Ha emlékem velem együtt múlna el… zokszó nélkül tűrném az igaztalan és múló gyalázatot, de mert nevem végül is élni fog, vele együtt a szerencsétlen ember emlékét is, aki viselte…”
– írja Rousseau az utókornak szánt Vallomások-ban, és kegyetlen őszinteséggel feltárja itt egész életét, tetteit és gondolatait. A rousseau-i humanizmusból és az írói önmegfigyelésből azonban nem szabályszerű önéletrajz született, hanem egy, a világirodalomban szinte páratlan érdekességű regény, zseniális remekmű, melynek erejét és igazságát nem homályosítják el a századok, mert a forradalmár Rousseau realista módon ábrázolja saját magát és korát – és ezáltal sikerül bemutatnia az embert.
A mű a századforduló óta most először jelenik meg magyarul Benedek Marcell és Benedek István méltó tolmácsolásában, Szávai Nándor tanulmánya kíséretében a Helikon Klasszikusok sorozatában.