Szenci Molnár Albert: Értekezés a legfőbb jóról (Discursus de summo bono)- Régi magyar prózai emlékek 4.

A Discursus de summo bono szenci Molnár Albertnek, a magyar késő reneszánsz egyik legnagyobb alakjának utolsó fordítása. A mű koncepciója – az igaz, teljes és állhatatos jelzőjű legfőbb jó keresése a világi javak között, a világi javak elvetése és a legfőbb jó transzcendenciába utalása – a XVI-XVII. századi egyre erősödő refeudalizációs társadalmi környezetben élő, csalódott, kiábrándult polgárság tudatának kivetítődése. Az értekezés ugyanakkor világtükörnek is tekinthető, melyben példák hosszú sora igazolja a lényegében egészen boethiusra visszavezethető sztoikus mondanivalót. Szenci Molnár Albert klasszikusan letisztult prózája, a versidézetek kitűnő átköltése teszi a művet élvezetes olvasmánnyá.