Dr. Bayer József: Vezetési modellek-Vezetési stílusok

A vezetéstudomány nem minősíthető különösebben hosszú múltra visszavezethető diszciplinának. A nagyipar kialakulása, majd széles körű elterjedése teremtette meg az igényt a vezetéselmélet kifejlesztésére, valamint a gyakorlati vezetési eredmények tudományos megalapozására. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a 20. századot megelőzően ne gyűltek volna össze rendszerezhető vezetési ismeretek. De azok, akik a századunkat megelőzően ilyen ismeretekhez jutottak, illetőleg vezetési tevékenységet folytattak, a társadalom meglehetősen szűk rétegéhez tartoztak. Az egyház és a hadsereg irányítói, valamint az állami apparátus elitje folytatott tényleges vezetői tevékenységet.
Az ipari fejlődés mind gyorsabb üteme nyomán egyre több szervezeti egységben folyt termelés, ami egyben azt is magával hozta, hogy újabb és újabb termelőegységek irányítása igényelt megalapozott vezetési ismereteket. Amellett az ipari termelés korszerűsödése következtében a vállalati, majd a vállalati kereteket meghaladó szervezetek (pl. konszernek) vezetői azt is felismerték, hogy a termelés folyamatában részt vevők együttműködésének módjára és tevékenységük megfelelő ösztönzésére is kellő figyelmet kell fordítaniuk. Ily módon alakult ki az emberi kapcsolatokat az érdeklődés középpontjába állító human relations irányzat.