Banó István: Magyar néprajz V.

740Kötetünk a széles értelemben vett népköltészetet mutatja be. Olyan alkotások rendszerezésére és elemzésére vállalkozik, amelyeket a nép teremtett, és a kollektív emlékezet őrzött meg évszázadokon át, s amelynek tehetséges előadóik és gyűjtőink munkáján keresztül jutottak el hozzánk.
A magyar folklórt összefoglaló kötetünk sok újdonsággal szolgál szerkezetében, felépítésében egyaránt. A verses epikáról, a balladáról és a lírai népköltészetről olvasható nagyívű fejezetek mellett bő teret kapnak a közismert népi prózai műfajok: a népmese és a népmonda, de az ún. kisműfajokról – az anekdotáról, a közmondásról és szólásról, a találós kérdésekről – is minden eddiginél teljesebb képet kapunk. A ráolvasás és a vallásos népköltészet gazdag anyagának, az igaz történetnek, a história műfajának és a népszokások költészetének bemutatása a népköltészetről alkotott eddigi ismereteinket gazdagítja, és önálló fejezettel jelentkezik a munkásfolklór, a munkásdal is.
A rendszerező tárgyalást sokrétű – esztétikai, szociológiai és történeti szempontú – értékelés egészíti ki. Így a kötet nemcsak a néprajz és a rokon tudományok művelői, hanem a nagyközönség érdeklődésére is számot tarthat.