Zsilka János: A nyelvi mozgásformák dialektikája

A szerző egyrészt bírálja a ma divatos nyelvészeti irányzatokat, másrészt a nyelv rendszerének eredeti felfogását fejti ki. Felfogásának eredetisége abban rejlik, hogy a mondatokat – a konkrét összefüggések egységes láncolatává, szerves rendszerré építi ki. A szerves rendszer kiépítésével párhuzamosan pedig az ún. hipotetikus rendszert dolgozza ki, amelynek keretében a szerves rendszer mondatai deduktíve vezethetők le.
A hipotetius síkban mutatkozik meg az új rendszer alkotó kritikai jellege. Általa ugyanis a szerző nemcsak tagadja az uralkodó generatív grammatika koncepcióját, hanem helyét is kijelöli a nyelv valóságos működésében – amely a jelenségek konkrét – általános, általános – konkrét mozgásának elválaszthatatlan egységében valósul meg.
A strukturalizmus – ismert változataiban – módszerét tekintve metafizikus, tartalmát tekintve metafizikus, tartalmát tekintve idealisztikus. A szerző koncepciója szerint a nyelv működése mélyen dialektikus: a szerves rendszer pedig végső elemzésben csak a mindennapi tapasztalatok (a pragmatikus szempont) figyelembevételével oldható meg – ami az elmélet materialisztikus tartalmára utal. Az új koncepció azt jelzi, hogy a strukturalizmus nem sajátítható ki a metafizikus jellegű, idealisztikus tartalmú leírások számára.