Marie da Costa: Van-e boldog szerető?

A könyv címében feltett kérdésre nem létezik egyetlen és mindenkit kielégítő válasz. Egy-egy édes órán sokan érzik úgy, hogy érdemes bujkálni, érdemes csalni, máskor, a nyomorúság, a megalázottság pillanataiban azt a percet is elátkozzák, amikor meglátták a másikat.
A francia szerzőnő sem akar megcáfolhatatlan, mindent lezáró felelettel szolgálni, és semmi sem idegenebb tőle, mint az erkölcscsősz szerepe: ő csak megosztja velünk töprengéseit, cseveg, pikáns és önirónikus példákat sorol fel, hol komoly ismeretanyagra támaszkodó, hol szellemesen frivol gondolatait tárja az olvasó elé. S a tükörből, amelybe segítségével belepillanthatunk, néha örömteli, máskor szomorú, de mindig emberi arcunk tekint vissza. Hiszen a dolog, amiről szó van, mélységesen emberi. És persze örök.