Órigenész: A betű öl, a szellem éltet

Ár: 10000 Ft

Megvásárolható

Kategória:

A 3. századi alexandriai teológus, Órigenész Genezis-homíliának eredeti görög szövege elveszett, az általunk ismert változat Rufinus nevéhez fűződik: ő 404 körül ültette át latinra a homília-sorozatot. A beszédeket eredetileg minden bizonnyal a palesztinai Caesareaban mondta el Órigenész , mégpedig az általános feltételezés szerint hitjelöltek, katakumenek számára. Ez utóbbi vélekedést mindazonáltal nem támasztják alá a homíliák: egyetlen jel sem utal arra, hogy Órigenész hallgatósága hitjelöltekből állt volna, a beszédek egyszerűen a már megkeresztelt hívek gyülekezetében elmondott prédikációjának látszanak.
A homíliák száma bizonytalan. Jeromos egyik levelében (Ep.33) megemlíti, hogy Órigenész tizenhét homíliát írt a Teremtés könyvéhez, a Rufnius-féle fordítás kéziratait tartalmazó kódexek egy része azonban csak tizenhat homíliát hoz. A kódexek másik csoportja valóban tizenhét homíliát őrzött meg, ámde az utolsó munka, amely A pátriárkák áldásairól címet viseli és a Teremtés könyvének 49. fejezetét magyarázza, formai okokból nem tartozik szervesen a homília-sorozathoz. E két nagyobb részből álló írást a szakírók általában Rufinus saját művének tekintik, amit a két előszó tanúsága szerint Nolai Pál kérésére készített el. Amennyiben tehát a Jeromos által közölt adat hiteles, akkor Órigenész Genezishomíliáiból ma már hiányzik egy beszéd, amit talán éppen a pátriárkák áldásait értelmező munka volt hivatott pótolni. Egy másik megoldás szerint Jeromos eredetileg tizenhat Genezis-homíliát említett meg levelében, de legkésőbb a 7. század első felében ezt az adatot megváltoztatták, vagyis: egy ismeretlen korrektor a XVI mellé húzott egy vonalkát, mert azt gondolta, hogy A pátriárkák áldásairól szinten a homília-ciklus darabja. A rendelkezésünkre álló filológia-tények mindkét feltevést alátámaszthatják.
Kötetünkben tehát a kétségtelenül órigenészi homíliák olvashatók, abban a formában, ahogy a 7. századtól kezdve a nyugati Egyház hagyományozta azokat. A latin fordításnak köszönhetően e beszédek – Órigenész egyéb munkáival egyetemben – felbecsülhetetlen hatást gyakoroltak a nyugati Szentírás-magyarázatra és teológiai gondolkodásra. A középkori szerzők mindenekelőtt Órigenész exegetikai módszereit igyekeztek gyümölcsöztetni, különös tekintettel az Írás értelmezési szintjeivel kapcsolatos tanításokra, miközben óvakodtak attól, hogy sajátos órigenészi doktrínákat is átvegyenek. Mert igaz ugyan, hogy Órigenész kommentárjainak, homíliáinak minden korban szép számmal akadtak őszinte csodálói, csakhogy egyes tanításait helytelenítette, sőt egyetemes zsinaton el is ítélte az Egyház. Ennélfogva sajátos teológia- és szellemtörténeti hely az övé, hiszen egyrészt mindig is a Szentírás-magyarázat legnagyobbjai között tartották számon, másrészt viszont orthodoxiáját, tanbeli tisztaságát igen erősen megkérdőjelezték. Márpedig exegézis és dogmatika aligha választhatók el élesen egymástól. E furcsa, tudathasadásos állapot legjellemzőbb példája Szent Jeromos, aki pályája elején rajongott Órigenészért, a 390-es évektől kezdve azonban élesen támadta az órigenészi és órigenista teológiát. Önmagát tisztázandó írta egyik levelében, hogy Órigenészt mint exegétát mindig is nagyra becsülte és ebbéli meggyőződése nem változott, ámde soha nem követte a teológus veszedelmes és eretnek tanításait. Ez a kettősség jellemzi majd azokat a középkori szerzőket is, akik Órigenész műveiben, mint mondják, tövisek közt a rózsát keresik.
Nem áll szándékunkban előszámlálni e töviseket, már csak azért sem, mert az örvendetesen gazdagodó hazai Órigenész-irodalom ezirányban is kellő eligazítást ad. A jelen kötettel a Fordító és a Kiadó inkább egy csokor rózsát szeretne átnyújtani a magyar olvasóknak.

Készleten

Kiadó

Kötés típusa

Szerző

Fordító

Heidl György

Oldalszám

219