Dr. Gerő László: A Budai Vár

Mi, akik Budapesten élünk és nap mint nap járjuk utcáit, meglepődve hallgatjuk a külföldiek lelkendezését városunk szépségéről.
Kivételes pillanat, amikor friss szemmel, a messziről jövők élményváró keresésével állunk meg az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél, s elgyönyörködünk a méltóságteljesen hömpölygő, hidak kecses ívével átfogott Duna és a fölötte emelkedő hármas magaslat: a Gellérthegy, a Várhegy és a Rózsadomb déli napfénytől csillogó panoráma képében.
Hasonló élményszerűséggel döbbenünk rá Pest-Buda szépségére a Citadelláról, amikor az alkony kék párapalástot borít a Várra, vagy a Halászbástya mellvédjére könyökölve elgyönyörködtünk Pest végtelenbe vesző fényeiben és a hidak lámpadiadémjaival ékes, ezüstszegekkel kivert Duna éji pompájában.
Amennyire a pillanat ajándékának érezzük a város természeti fekvéséből, évszázadok építő munkájából egységessé ötvöződő megragadó városképet, annyira tudatosan, szinte pártos odaadással csüggünk városunk legfőbb élményformáló elemén, múltunk egyik – hangulatában talán legjobban megőrződött – történelmi műemlékegyüttesén: a Buda Váron.
Ezért nem múlik el év, hogy legalább egyszer-kétszer ne kerülne sorra szívbéli programként egy-egy séta a Budai Vár csendes utcáin. Hogy ne kukkanthatnánk öblös boltívű kapualjaiba, száma ne vennénk gótikus ülőfülkéit, s örömmel ne fogadnánk a százados vakolatréteg alól egy-egy újonnan előtűnő középkori részt, íves ablakot.
A Vár a miénk. Mindnyájunké. S mint a gazda földjét, mindent szemügyre véve vizsgáljuk a termést: a Várban folyó helyreállító munka eredményét. Hol örömmel, hol aggállyal, de mindig féltő szeretettel, szerény büszkeséggel keressük a régmúlt kövekben, falakban megőrződött Buda sajátos varázsát, mával ölelkező szépségét, hangulatát.
E barangolásokhoz kíván segítséget nyújtani szóban, képben ez a könyv, kis töredéke mindannak, amit a Budai Várról el lehetne mondani.