Katona Ferenc: A Thália története

»Ha majd meg fogják írni a mai kor színészetének kétség kívül elég érdekes történetét, ragyogó lapok lesznek azok – irigylem a témáért a későbbi kor krónikásait melyekben a Tháliáról, mint a modern magyar színjátszás úttörő harcos csapatáról lesz szó. Csupa romantika ez a történet, ha nem láttuk volna szemünk előtt lefolyni, szinte el sem hihettük volna a dolgot« – írja 1907-ben az egyik lap munkatársa.
És ma, 1954-ben, ötven év múlva ugyanezt érzik a »későbbi kor krónikásai«, amikor a Thália történetét, a magyar színjátszás történetének e valóban ragyogó lapjait forgatják.
1904 áprilisában, ötven évvel ezelőtt, Budapesten Thália Társaság néven alakuló közgyűlését tartotta egy túlnyomórészt fiatal írókból és művészekből álló egyesület. A Társaság célja – mint az elfogadott alapszabály kimondja – »drámairodalmi, vagy egyéb előadható olyan régi és új műalkotások bemutatása, melyek a fővárosi színházak rendjében nem szerepelnek, melyek azonban nagy művészi vagy kulturális értékkel és érdekességgel bírnak«. Emögött a szerényen megfogalmazott célkitűzés mögött azonban olyan cél rejtőzött, amely döntő jelentőségű változást hozott a századforduló magyar színházi életében.