Király Gábor: eMPé

Empé és Laci utazott a vonaton (Áh, csak vicceltem.)
Empé és Laci valójában repülőn utazott. Nagyon jól érezték magukat, mert frankón aláírtak, és Viktor sem rontotta körülöttük a levegőt. Igazán kínos kezdett már lenni, hogy bárhol megjelennek, mindenki csak a hátuk mögé kukucskál Viktort keresve.
Laci felhőtlen boldogságát azzal mutatta ki, hogy az aláírós tollal autogramokat adott. Autogramot adott a német, a francia, az angol, a román, a brazil és az amerikai tudósítóknak. Meg a magyaroknak is, persze.
Aztán leült Empé mellé, és örömmel újságolta, milyen népszerű is ő ma.
– Laci te, hallod-e? – vágott oda a szemével Empé. – A románnak is adtál?
– Hogyne adtam volna!
– És üres volt a papírja? – gyanakodott Empé, aki jól emlékezett a fiatal éveire.
Laci a homlokát ráncolva igyekezett visszaemlékezni, aztán egy diszkrét, a diplomáciai protokollban kissé szokatlan. Hú, bazz!!! szisszenéssel elrongyolt a röviditalos pult felé, ahol a francia tudósító veregette elismerően román kollégája vállát.
Majd tíz perc telt el, mire visszajött. Empé kérdően nézett rá.
– Megtarthatjuk a Dunántúlt – nyugtatta meg Laci. – De a tollat, azt elvitte cserébe.