Ney Klára Mária: Élet az óvóhelyen

Vári lakosok „az ostrom néven emlegetik a budai Várnegyed majdnem hét hétig tartó háborús megpróbáltatásait 1944-45-ben, amikor a Vár lakosainak egytizede maradt meg, és csupán ezen a területen mintegy húszezer magyar katona leesett el. A főváros épületeinek háromnegyede megsérült vagy megsemmisült, a legsúlyosabban éppen a kormányzati és egyúttal történelmi negyed, a Vár, amelynek nyolcszáz épületében mindössze négy lakás maradt meg épen, a többi mind súlyosan sérült vagy lerombolódott. Kiégett a Királyi Palota, és az Országos Levéltárat ért súlyos találatok az épület mellett a magyar történelem pótolhatatlan dokumentumait semmisítették meg. Megsérültek a közművek, nem volt se villany, se gáz, se víz, nem közlekedtek a járművek. A Vár útjai összetörtek, hatalmas törmelékhegyek borították. E történelmi városrész romjaival töltötték fel a Vérmezőt. A negyvenes évek második felének szomorú látványossága volt a Bástyasétányon közlekedő bányászvonat a csilléiben felhalmozott romokkal. A végpusztulást felidéző képet egy kiváló építész-grafikus, Pfannl Egon 1945 tavaszán rajzsorozatban örökítette meg, ennek a Vámegyedre és közvetlen környezetére vonatkozó darabjait közöljük illusztrációként ebben a kötetben.
A képek azonban csak a végeredményt mutathatják be. Hogy hogyan történt a rombolás, mit éltek át az itt lakók, mi zajlott le az emberekben ezalatt a végtelen hosszúnak tűnő bő másfél hónap alatt – az a szerencsésen megőrzött naplókból derül ki.