Técsi Zoltán, Illyés Csaba: Örök Erdély

„Alig van föld, melyen annyi történetileg nevezetes nép kevertelenül élne, mint Erdélyben. Szent föld ez telve óriási romokkal népek romjaival, kik tetteikkel [a történelemkönyvek]| számos lapjait töltötték meg. Kelet és nyugat legszebb fajai, germán, római és hún fajok lakhelye századok és ezredek óta. Egyike e törzsnek, a székely, bérczei tövében legtisztábban maradt meg. Maradékai a rettegett harczosoknak, kik az „isten ostora alatt két világrészt ráztak meg, s előcsapatként álltak a hóditó magyar hadak élén. De az isten ostorának népe nem oly vad, mint az V-dik század krónistái elhitetni akarák. Ok rettegének tőle, s a megrázott Európa szívesen elhitte, hogy a pokol maradékai. Szemléld szemtül szemben a székely népet, hogy az ősökre kent rágalmat meghazudtolva lásd.