Kardos Klára: Auschwitzi napló

Többször kértek magánbeszélgetésekben és előadás formájában is: beszéljek auschwitzi élményeimről. Szívesen megtettem, de egyre inkább látnom kellett, amire számíthattam is: nem értik, ami történt. A puszta tényekről, történésekről ugyan még beszélhettem valahogy, jól-rosszul el is képzelték maguknak, de ami számomra – s hiszem, Isten előtt is – a lényeg volt, az megközelíthetetlen marad mindenkinek, aki maga nem próbálta a hihetetlen édes paradoxont: a szenvedés boldogságát.
Ennek tiszta akkordjait próbáltam most, régi adósságként, maradandó módon lerögzíteni ebben a könyvben. S most úgy érzem magam, mint a zeneszerző, aki ahhoz képest, ahogyan benne zengett, nagyon halványan és nagyon gyengén, kusza kottavonalakkal papírra vetette művét, s most leteszi az emberek elé. Nem tőle való, ő is úgy hallotta ki a Minden Harmónia Forrásából. És most egy kicsit elgondolkozik: elég-e az, amit papírra vetnie sikerült – akár arra is, hogy egyetlen lélekben visszhangra keljen az Égi Szó?…