Kovács Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (#FK)

A hellenizmus, Róma és a zsidóság alkotják azt a történeti hátteret, amelyben a keresztyénség keletkezett és amelyből – ahogyan mondani szokták – a világtörténelem színpadára lépett. Ez az utóbbi fellengzős kifejezés azonban megtévesztő és helytelen: az emberiség története és benne népek s egyének sorsa nem valamiféle világméretű színpadon játszódik le, amelyet kívülállóként szemlélhetnénk. A régi mondás szerint, mindannyiunkra áll, hogy benne tua res agitur: ember, ebben a történetben a te ügyed bonyolódik. Rólunk is szó van benne.
A kereszténység keletkezésének történeti hátterét a következőkben azért vizsgáljuk, mert ily módon nemcsak a keresztyénség keletkezésének egyes előfeltételeit kutatjuk, hanem magát a keresztyénséget is szeretnénk jobban megismerni. Mert a keresztyénség a történeti háttérből nem úgy lépett elő, mint valamely új színpadi szereplő, hanem mint olyan valóság, amely küldetést tölt be a világban, a népek és az emberiség történetében – és nem utolsósorban a mi korunkban, a mi népünkben, sőt egyenesen saját egyéni életünkben is.
Ezért válik az a kor, amelyben a keresztyénség keletkezett, a történelem olyan szakaszává, amely felé nemcsak a történettudós érdeklődése fordul, hanem amely sajátos módon ki is emelkedik az idők folyamatának mindent kíméletlenül elnyelő áradatából.
E kötetben nem adhatjuk az újszövetségi kor politikai, társadalmi, gazdasági, művelődési, vallási viszonyainak teljes történetét, hanem ki kell mindebből választanunk azt, ami az újszövetségi kor, ill. a keresztyénség keletkezése szempontjából valóban fontos. Ez nem jelenti azt, mintha egyoldalúan válogatnánk ki és minősítenénk fontosnak akár azt, ami a keresztyénség szempontjából kedvező, akár azt, ami vele szemben ellentétes és így arra a korra mintegy terhelő. Mindenféle ilyen, akár apologetikus, akár polemikus célzatú válogatással szemben jó értelemben vett tárgyilagos szemléletre kell törekednünk úgy, hogy az olvasó maga alkothasson magának ítéletet ideológiáktól mentesen, vagy akár úgy is, hogy az ideológiai előfeltételeket megtisztíthassa és helyesbíthesse. Úgy véljük, hogy az ilyen tárgyilagos szemlélet számunkra éppen azért lehetséges, mivel az újszövetségi kor számunkra valóban az idő teljessége, az a metszőpont a korszakok történetében, amelyet sajátos időszámításunk mindazoknak mutat, akik akár saját életük éveit illesztik be a történet folyásába, akár pedig a letűnt évszázadokat vagy évezredeket kutatják. Ez az időszámítás esetlegesnek vagy önkényesnek tűnhet, mégis van benne rajtunk kívül álló és tőlünk független objektivitás. Éppen ezért és ezzel az objektivitással mutat rá a korszakok metszőpontjára, helyesen az idő teljességére.