Aranka Siegal: Bűnbakok

A bűnbakok című könyv erőteljes és felejthetetlen ifjúsági olvasmány. Ereje abban rejlik, hogy egyenlő hangsúllyal szól a gyerekkor biztonságáról, a család és a hagyomány megtartó erejéről és a kívülről fenyegető, majd egyre valóságosabbá váló veszedelemről, a háború borzalmáról. Felejthetetlenné pedig a személyes hang teszi, a közvetlen, magánlevélre emlékeztető stílus, amely az olvasót természetes egyszerűséggel fogadja be a családba- A visszaemlékezésben felölelt öt év, az 1939-től 1944-ig tartó időszak alatt válik a szerző-főszereplő, a beregszászi Aranka kilencéves gondtalan kislányból tizennégy éves, gondterhelt, de mégis mindig pozitív gondolkodású kamasszá. A Komjátiban élő nagymamától, Bábitól tanult emberi tartás és az édesanyjától örökölt életerő és találékonyság, valamint a testvéri szeretet és ragaszkodás fontos szerepet kap Aranka életében.
Nem véletlen, hogy az 1981-es első angol nyelvű kiadáshoz (Farrar, Straus & Giroux) Isaac Bashevis Singer Nobel-díjas amerikai író írta az ajánló sorokat: nyilván őt is megragadta a mindennapi élet apró részleteinek természetes leírása, az őszinte közvetlenséggel megjelenített komjáti és beregszászi hétköznapok világa, amelyben a szívszorító bizonyosság és a visszafordíthatatlanul közeledő, majd minden elborító életveszély ellenére él és jelen van a minden remény fölötti remény. A könyv azzal a tragikus mozzanattal zárul, amely a család sorsát végérvényesen megpecsételi: az utolsó hang, amit hallunk, a kattanás az Auschwitzba induló, lepecsételt vagon ajtaján. A visszaemlékezés végső üzenete talán mégis az, hogy Aranka és két nővére mellett ez az abszurd és egyben ősi remény is túléli a háborút.
Aranka Siegal 1930-ban született Beregszászon, hétgyermekes családban. 1944-ben Auschwitz-Birkenauba, majd Bergen-Belsenbe vitték, ahonnan testvérével, Violával 1945-ben szabadult. Három évet töltött Svédországban, majd 1948-ban az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Férjével, Gilbert Siegallal sokáig New Yorkban élt.