Kozma Mária: Báthori Endre halála

“Úgy tartják, hogy Csíkszentdomokos határán három nemzedékig nem adott termést a föld, csengőkoró sárgállott a valamikori gabonaföldek helyén, úgy hogy sokan éhenhaltak, vagy elvándoroltak onnan… mondják, hogy hetenkénti három nap böjtre ítéltetett Szentdomokos minden lakója… hogy a helyen, ahol a szent ember meghalt hét évig bugyborékolt fel a vér, senki oda nem közelíthetett, mert földbe gyökerezett a lába… mondják, hogy azt a helyet olyan nyulak táncolták körül, melyeket nem fogott a golyó… suttogták, hogy a gyilkosokat hetedíziglen megjelölte az Úr: a gyilkos Kristály férfiutódainak jobb karjuk hosszabb volt a balnál… úgy mesélik, hogy a kereszt, mellyel egy tisztalelkű ifjú pap megállította a vérforrást, meggyökerezett, s a nyírfa, mi belőle nőtt, keresztformájú ágakkal lombosodott…
Báthori Endre történelmi alakja köré mesét, legendát szőtt a színes népi emlékezet, amelyet századokon át ébren tartott a balladás esemény.”