Előszavában írja Lukács Györgyről a szerző: „Kereste: lehet-e emberhez méltón élni a században. Világháború és forradalom előtt, két világháború és forradalom között, két világháború és forradalom után. Lázadó intellektuelként, hatalmon lévő néptribunként, üldözött emigránsként, súlyos szavú ideológusként, magányos tudósként. Meg győztes vitázóként és megalázott vitatottként is. Halálosan sebezve, halálosan sebzetten. Értetlen kegyetlenséggel másokkal és még értetlenebb kegyetlenséggel magával szemben. Nagy igazságokkal és tévedésekkel. Mindig a legfontosabbnak hitthez igazodva.
…három kapcsolódás szülte e négy tanulmányt. Egyet az egész pálya lehetőségeiről és lehetetlenségeiről az évszázad csapdáiban, egyet a politika köldökzsinórjához kötött tudomány dilemmáiról, egyet a legmélyebb pontot jelentő »perről«, egyet a nagy esztétika vívmányairól. Olykor kritikusan és éles hangon is. Mindig a rangnak járó elismeréssel. Nem a specialista határozottságával, de mérlegelő töprengéssel. Biztosan nem átfogó igénnyel, talán nem egészen haszontalanul.”
TARTALOM:
Mentség és magyarázat 5
A jéghegy csúcsa és a láthatatlan szisztéma (Szubjektív portrévázlat Lukács Györgyről) 8
Tudományos publicisztika és publicisztikus tudomány 89
A “Lukács-per” (1949-1951) 113
Az elképzelt középpont (A műalkotás helye Az esztétikum sajátosságában) 156