Táncsics Mihály: Sajtószabadságról nézetei egy rabnak

Táncsics Mihály neve a történelmi tudatban szorosan összekapcsolódik a rabsággal, hiszen ő volt az, akit ama diadalmas márciusi napon a fiatalok kiszabadítottak börtönéből.
E munkáját azonban, amely 1844-ben készült, még nem fogolyként írta. A szerző neve helyett szereplő egy rab kifejezés ezúttal tágabb értelmű: olyan embert jelöl, aki meg van fosztva a szabad sajtó használatától, a szólásszabadságtól. Pedig a gondolatok szabad közlése Táncsics szerint éppolyan természetes joga az embernek, mint az evés, az alvás, a mozgás szabadsága. Akit ebben korlátoznak, az rab, akkor is, ha nem csörög bilincs a kezén.
Természeti tulajdonságainktól, szabadságunktól és jogainktól – írja művében Táncsics – …megfosztva lévén, nem azzá fejlődtünk, mivé kellett volna. Mesterkélve fennállhatunk ugyan egy ideig, de létünk tartós nem leszesz, nem lehet, miként a növényé nem, melynek tenyészésére és életére megkívántatóknak valamelyike hiányzik.