Moór Gyula: Tegnap és holnap között

A XIX. század második felének aránylag csendes és nyugodt fejlődése után a XX. század első és második negyedében magasra csaptak a világtörténet viharos hullámai. Már az 1914-18. évi nagy háború nyomában hatalmas politikai és szociális változások következtek be. Az 1939-45. évi világháborút követő átalakulások még gyökeresebbeknek ígérkeznek. A világtörténet üteme, úgy látszik, meggyorsult. Sőt nem volna talán túlzás, ha azt mondanánk, hogy a világtörténet, mint az emberiség életének egységes folyama, válójában csak most indult meg. A nemrégen elcsendesedett gigantikus mérkőzés mutatta meg először, hogy a világ népeinek sorsa szorosan összekapcsolódik, hogy „egységes és oszthatatlan a világ.
Amint a „nap-éj-egyenlőségi viharok az időjárás gyökeres megváltozását idézik elő s élesen elválasztják a tegnaptól a holnapot, akként sodorta el a gyors ütemben egymás után következő két világháború orkánja az ismerős múltat s terelte még ismeretlen új utakra a jövőt.
Ha a világtörténet jelenlegi napéjegyenlőségi viharának okát, az új világot kialakító áramlat rúgóját keressük, a gondolatok és eszmék világába érkezünk. Az emberiség életformáinak változásait, az időbeli történést, időtlen gondolatrendszerek irányítják. A tegnapból holnapba forduló mának múló jelenségei ekként kapcsolódnak bele az örökkévalóságba. A zűrzavaros jelen rohanó eseményeit megérteni nem egyéb, mint belehelyezni őket az időtlen elvek távlatába: sub specie aeternitatis.
Ebből a szemszögből tekintve elméleti érdeklődésre tarthat számot az időszerű kérdésekkel váló foglalkozás.